Savnya

Vannak napok, amikor hiába rajzolnám, valahogy, valamiért nem megy úgy, ahogyan szeretném. Egészen másként alakul a papíron, mint ahogyan azt én elképzelem. (bizonyára a rettentő mennyiségű felzabált karácsonyi süti az oka, hogy a kezem nem rajzol úgy, ahogy szeretném...Hiába a kedvenc papír, a rengeteg ceruza, nem segít semmi sem. meglehetősen nyomasztó dolog ez. Ha ráfeszülök, még kevésbé megy a dolog. Az egyetlen megoldás ilyenkor az, ha valami más tevékenységbe kezdek. Van hogy már az is elég, hogy a előveszem azt a rettentő kék papírt, amiről mindig azt gondolom, képtelenség bármi normális, használható dologra használni, mert annyira lehetetlenül, idétlenül kék. Ez a béna babakék árnyalat végül mindig kimozdít a holtpontról, mert valamire mégis jó. ilyen savanyú nőszemélyeket lehet rá rajzolni. Fintorgó lesajnáló Savnyákat.

karácsonyi csomag

Ez a két szatyor és a papagájos kép megrendelésre készült.

csajoknak: előzetesen egyeztetett elképzelések alapján mindent rejtő un.: "malaclopó" méretű szatyor.

 madárrajongóknak papagájos kép a kedvenc madárkákról :)

anyakreatív

szeretek Hédivel felfedezni. Nagyon izgalmas dolog nézni, hogyan csodálkozik rá a világ dolgaira, mi érdekes épp, mivel szeret játszani. Nagyon klassz megrajzolni, megcsinálni neki dolgokat, mindefélét, amit kitalálunk. A legjobb dolog a világon, ha azt látom, hogy tetszik neki az új valami.
Kisnyuszkó szereti a maroknyi méretű tárgyakat, azokat, amik pont beleillenek a kezébe. Általában egész nap, mindenfajta tevékenység közben van valami a kezében, pakolgatja, illetve most már igen komoly párbeszédes szituációkat játszik le az egyes figurák között.
Régóta nagy kedvenceink, neki is nekem is a Gru c. filmből ismert Minionok. Játékboltban nem találtam olyat, ami megfelelő méretű volt, csak óriási plüssöket, amikből így is annyi van,  hogy lassan kiszorítanak minket a lakásból, így megcsináltam a DIY(do it yourself) verziót, ami kellően kicsi, strapabíró, és minion karakterű... örömmel mondhatom, hogy klasszul sikerült, mert ez már a második, továbbfejlesztett generáció, és mindenhova hurcolja magával :)

az első generáció levegőnszáradó gyurmából készült, akrilfestéssel.
maga az anyag meglehetősen furcsa, nem igazán lehet gyurmaként formázni, inkább csak gyűrődik, mint a nedves zsepi, finomabb részleteket képtelenség alakítani, mert az anyag nedvesen szakad(!)
mindenestre a kísérlet jól sikerült, és a figura bevált :)

(nyár óta súlyos igénybevételt kellett kiállniuk, ez most már látszik rajta)

a második generáció hőre keményedő gyurmából készült, a jól bevált zseniális FIMO gyurmából.
aki használta már, tudja mennyire jól lehet dolgozni vele. Itt már merészebb voltam és külön megformáltam a kezeket, de az anyag nem olyan strapabíró, az egyik Minion keze már letört az utóbbi két napos használatban.

vezetés közben is kell:) 

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10152851812544840&set=a.187960959839.125184.772409839&type=1&theater&notif_t=like

Gondolj másként a textiltáskákra :)

Asszem egy nőnek sosincs túl sok táskája, mindig jöhet újabb szín, méret, anyag. Nem is merem megszámolni, nekem épp hány darab van épp használatban...

Színes, virágos, Madaras. Ezekkel a szavakkal lehet leginkább leírni a bapparabuppi táskákat. Nagyon szeretem a textileket, mert jól festhetőek gyönyörű színárnyalatokat lehet kihozni belőlük és könnyen kezelhetőek. Ebből az ötletből születtek a táskáim.  Mindegyikük egyedi darab, különleges alkotás, textilből. Nincs két egyforma minta, nincs két egyforma szín. Táska, mely egyben festmény is. 
Pamut anyagának köszönhetően könnyen kezelhető, mosható darabok, színt visznek a szürke hétköznapokba. 
Barátnőnek, anyukának, minden nőnek szuper ajándék.
 megrendelhetőek, megvehetőek nálam!
Karácsonyfa alá pont elfér :)

(elkelt)

Experiment ;)

Nudli

Mindig imádtam a mopszokat. Nekem sosem volt, de mindig nagyon tetszett maga mopsz, mint jelenség. A szörtyögő, horkoló kis nudlik, azokkal a hihetetlen arckifejezésükkel. nem is igazán kutyaszerűek, kicsit kutya, de leginkább nem...  roppant bájosak :)

A mai nap megint úgy indult, hogy egészen mást terveztem, és végül egy mopszos portré sikeredett belőle.

éjkék

hol volt hol nem volt, volt egyszer egy lehetetlenül babakék papír. pont ugyanolyan fajta volt, mint amilyenre Eszter szeret rajzolni, de más árnyalat. Sajnos csupa rettentően harsány színben voltak még az üzletben, például hűdelila és nagyimellénye-zöld, és persze unalmas-báliruhabordó. Persze minden papír azért lett, hogy rajzok készüljenek rájuk, de  ő ezeket reménytelenül sötétnek találta, így tehát fogta  babakéket nagy sóhajtva, mondván lesz ami lesz, majd meglátjuk ki lesz az. ..
 Hiszen papír mégiscsak szükséges, még akkor is, ha a szokásos árnyalat kifogyott.
hazavitte babakéket, nézegette, simítgatta, majd ceruzát fogott.
Ez a lehetetlenül babakék papír mégiscsak jó volt valamire. Remek árnyalatot adott az éjjeli Szibilla portréjához.
így volt, nem így volt mindenesetre nagyonkék volt.