hol volt hol nem volt, volt egyszer egy lehetetlenül babakék papír. pont ugyanolyan fajta volt, mint amilyenre Eszter szeret rajzolni, de más árnyalat. Sajnos csupa rettentően harsány színben voltak még az üzletben, például hűdelila és nagyimellénye-zöld, és persze unalmas-báliruhabordó. Persze minden papír azért lett, hogy rajzok készüljenek rájuk, de ő ezeket reménytelenül sötétnek találta, így tehát fogta babakéket nagy sóhajtva, mondván lesz ami lesz, majd meglátjuk ki lesz az. ..
Hiszen papír mégiscsak szükséges, még akkor is, ha a szokásos árnyalat kifogyott.
hazavitte babakéket, nézegette, simítgatta, majd ceruzát fogott.
Ez a lehetetlenül babakék papír mégiscsak jó volt valamire. Remek árnyalatot adott az éjjeli Szibilla portréjához.
így volt, nem így volt mindenesetre nagyonkék volt.
2014. október 26., vasárnap
2014. október 1., szerda
madarak vonulása fészekelhagyás
Beköszöntött az ősz, a költözőmadarak melegebb tájak felé tartanak épp...
Eljött az ideje, hogy szélnek eresszem madaraimat, mert immár olyan sok helyet foglalnak, hogy egész egyszerűen nem férek tőlük. :)
Vigyenek színt, szépséget, lendületet mások otthonába, leljenek új fészekre.
Nekem a szabadságot, az álmokat hozták vissza az életembe, hosszú-hosszú festetlen időszak után ők voltak az első ecsetvonásaim.
Ha szeretnél szép madaras képet venni, írj vagy keress:
eszter.meraki@gmail.com
a fenti képek paraméterei:
70x100 cm, akril, karton
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







