Mindig imádtam a mopszokat. Nekem sosem volt, de mindig nagyon tetszett maga mopsz, mint jelenség. A szörtyögő, horkoló kis nudlik, azokkal a hihetetlen arckifejezésükkel. nem is igazán kutyaszerűek, kicsit kutya, de leginkább nem... roppant bájosak :)
A mai nap megint úgy indult, hogy egészen mást terveztem, és végül egy mopszos portré sikeredett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése