agymanók

Inside out-ot nézünk (agymanók, Pixar) immár harmadik napja, és elhangzott a kérés:

 anya megrajzolod nekem?

pinteresten vadászó anyukaként én is gyűjtöm az ötleteket és persze a wc-papír gurigákat, amiből remek játékokat lehet fabrikálni viszonylag gyorsan, így jutott eszembe az agymanós ujjbábukat gurigára festeni.

hozzávalók:

5db guriga (a nem vízben oldódó)

festék, én akrilt használok, de a tempera is megfelelő, bár sokkal halványabb lesz a száradás után...

vagy akár filctoll 

a színek

(sárga, piros, zöld, kék, lila és persze fehér)

we are watching inside out movie(pixar), and my little daughter asked me to make  some fingerpuppets about the main characters. So as a pinterest-hunter DIYmom I made our own version of inside-out-character finger puppet.

You only need:

 5 toilet paper roll, 

paint (I prefer acrylic, but tempera is also good)

or colored pen

namármost

hujjuhuju de elrohant a december, majd eltelt a fél január, a posztok meg csak mentek a levesbe és maradtak a vázlatok mappában...  10-15 félbehagyott szösszenet biztos van...
No nem mintha eseménytelenül telt volna az elmúlt nem tudom hány hét-nap-perc, sőt...

persze persze én is tudom, hogy vannak ezek az alapszabályok, ha nem is kőbe, de az agyamba, meg a hirlevelek onlánymarketinges rázdfelmagadanyu jellegű tömegébe vésve, hogy ha már blogolásra adod a fejed, akkor hetente kell írnod. valamit. bármit.kell. nah hát izé,meg ööö de tényleg, nem ment. mire estére odáig jutottam, hogy csend volt és leültem, csak bámultam ki a fejemből és kb elnyelt a pinterest, a tattoodoo é még néhány hasonló oldal.
szóval:
akkor ezt most a nem tudom-miről-szóló, de mindenesetre az elmúlt időszakot megfelelő képi illuszrációval ellátó köszipontezvanmost. mert ülök már itt egy ideje, de, azt már sosem fogom megtudni, miről szól (nem szól semmiről csak képeket mutat) ez a bejegyzés azon kívül, hogy képeket meg szavakat pakolok ide, de álljon akkor itt mementóként.

majmok, baglyok, mackók, tervek és firkák...

tipografikus

Amikor megkérdezik, hogy mifélékkel foglalkozom:

Gyakran írok. Szép, dekoratív betűkkel, cégtáblát, krétafeliratokat, kicsiket és nagyokat, ahogyan a régi címfestő mesterek tették.
Sokan megkérdezik hogyan írom ezeket? Rajzolom? Szerkesztem, sablonnal vagy szabadkézzel? vagyhogyan?

Először is megtervezem. szerencsémre az adobe programjai nagy segítséget nyújtanak a méretarányos látványtervek készítéséhez. Itt már centire pontosan "le-van-mérve-minden"
hogyan és milyen méretben, formában, hogyan nézzen ki az a bizonyos írnivaló.

Ha megvan a "kiválasztott", a megfelelő terv,  akkor ezt a meg is írom-festem-rajzolom, végleges formájában elkészítem. ennyi az egész. :)
csak kicsivel több radírozás és ceruzahegyezés van benne :)

néhány példa a legutóbbiakból:

A titkos Kert

mindig bajban vagyok, amikor le kell írnom egy projektet. (lerajzolni egy icipicit könnyebb :))
Szokás szerint itt ülök már jóideje és oda-vissza törölgetem-pötyögöm a leírni kívánt mondanivalót.

Tehát: A Titkos kert, madarasVirágos fal, Andi csicsafala.

 Egy szép zöld fal, rajta sok-sok virágzó fa és madarak persze.
Nagyon szeretek megrendelésre festeni, izgalmas folyamat egy ilyen kép elkészülése a felkéréstől az utolsó ecsetvonásig. Ahogyan leülünk és megbeszéljük, és elkezdődik a folyamat.
 Adott az ötlet, vagy akár nagyon is konkrét elképzelés, terv és én az elmondottak alapján, igyekszem megjeleníteni mindazt, amit kértél, amit látni szeretnél.
Rád figyelek, arra, ahogy és amit elmondasz, és kibontakozik egy újabb valóság. a te elépzelésed megvalósulás a közreműködésemmel, és ez bizony varázslat. Beszélünk róla, firkálok hozzá, és egyszercsak elindul a folyamat, elkezd formát ölteni mindez...
Adott tehát egy átalakított szoba, ahol teret kapott egy szép kínai festmény ihlette minta, szép zöld virágos madaras kert formájában.

 Kertkapcsolat. Azt, hogy mennyire van kertkapcsolata eg háznak azt igen objektíven el lehet dönteni, van-e közvetlen kijárás, terasz, ki lehet-e menni.
De itt most egy kicsit más értelemben lett kertkapcsolat, kertközeli fal.
Festettem már néhány napja a falat, amikor leszállt a kertben egy szajkó-pár. Elbűvölőek voltak, bámulva csodáltuk őket, ezért hirtelen ötlettől vezérelve az egyik, eredetileg egészen egyszerű barna madárka, amit épp akkor festettem szajkóvá változott. És ahogy jött a szajkó hozta magával a kék madarat.
Miféle kék madarat?

A fal egyik legszembetűnőbb részén jókora madár szerepelt volna eredetileg. De sehogysem találta a formáját. először ormótlan papagájra, aztán gyöngytyúkra emlékeztetett, végül sok-sok módosítás után szó szerint fejetlenül csücsült az ágon.
Ekkor történt a szajkós-intermezzo, s ahogy a szajkóhoz használható képet kerestünk a guglin és a pinteresten, előtűnt megannyi csodás szárnyas, és "A" kékmadár, merthogy van ilyen. Egészen pontosan, vörösbegyű kékmadár. A kertben látott szajkó, aki helyet kapott a falon, és magával hozta a megoldást, arra a bizonyos fejetlen másikra.

It is really difficult to write something about my works or my project. Typing and erasing...typing erasing...
So I really love the process of an ordered work. You have an idea, imagination, plan...And I try to make it visible. I think this is magic. 

bogaras projekt

Nem szeretem a bogarakat, ízeltlábúakat, százlábúakat úgy általában véve. Persze semmi bajom a katicabogárral, de mondjuk a cserebogarakat már kerülöm. (nem is értem, hogy tudtam gyerekként megfogni) Viszketek a gondolatra is, nemhogy a látványuktól. Többször kértek már tőlem bogaras képet, amit mindig halogattam, mert egyszerűen nem ment. már attól roszul voltam, ha a képernyőn láttam azt a sok kapaszkodós csillogó lábat...

Most újra előkerült a téma: Bogarak, rovarok, lárvák, százlábúak szerepelnek a terveimben.
Bogarak, kicsit másként. Valahogyan olyan formában, ahogy már nem az undorodó grimaszba torzul az arcom, ahogy rájuk nézek, hanem valamiféle szépség legyen bennük.
A kiindulási pont tehát a "nemszeretem bogárság". Terápiám a rajzolás folyamata. mert a firkálás közben alakul és változik a nézőpont,  irányok, és a bogárból lehet valami más. valami szép, amire jó ránézni, nem viszketős, nem riasztó. Ez az én terápiás módszerem.

I don't like bugs, beetles and insects. So I decided to make an experiment to transform this dislike to something else if it possible.
I tried to draw a bug, and while I was doodling they transformed something beautiful :) 
They are my jewel-beetles.  


Katicabogár volt az első delikvens rögtön két színvariációban, és lett belőle ékköves kreatúra :)

Drágakövekkel díszített ékszerbogarak nagyon tetszetős irányvonal lett.
Egy molylepkével gondoltam folytatni, de kiderült, hogy hiányzott közöttünk az a hátborzongató iszonyat, ami inspirált volna a rajzra. a sokadik nagyon béna vázlat után félretettem, és helyette megláttam a kellőképpen Borzasztó kabócát.

Mostanra világossá vált, hogy a bogaras iszonyat drágaköves ékszerbogarakká formálva nagyon hamar kedves témává vált, és most már keresem a szép fényes bogarakat és a hozzáillő köveket.

Folytatása következik :)

Hensvik autós lett

hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki új ágyat kapott a rácsoságy helyére. Hensvik szép volt, nagy és kényelmes, és persze svéd. És nagyon, nagyon fehér.
Bendő anyukája szerette volna, ha Hensvik viccesebb, kedvesebb, szórakoztatóbb egyéniség lenne, mert persze funkcionál rendesen, de az olyan unalmas tud lenni.
Hogyan válhatna Hensvik, a maga fehérségével igazán belevaló fiús kuckóvá?

Nagyon hamar megérkezett a megoldás:
Fessek rá autóutat. A fehér felületek remek alapot adtak ahhoz, hogy szép zöld mező, s kanyargós autóút szelje át széltében-hosszában:

  

Hensvik utána:

Hensvik, ilyen volt

a kép illusztráció :©IKEA

Once upon a time there was a little boy who has a new bed. A New white big bed. It was comfortable, big, and so swedish-style. But her mother thought it would be good to make this bed funnier, and ask me to paint something on it.

How could it be funnier? The solution is really simple: with a road-painting on it. :)

Selyembogarak

Selyemre festeni remek időtöltés, kreatív kikapcsolódás, és nem mellesleg nagyon szép tárgyakat lehet alkotni. Ajándékozáskor néha bajban vagyok. nincs ötletem a százezredik valamit megvenni, fogalmam sincs melyik regényt nem olvasta stb stb stb....
...és akkor eszembejutott, hogy Nővérem egy néhányszor kért már, hogy rajzoljak neki szép színes bogarakat és egyéb ízeltlábúakat, (ja és még békákat) mert ő azokat nagyon szereti.
Bevallom régesrég halogattam, mert nem volt egyszerű kérés. Viszolygok az ízeltlábúaktól...(Meninblack óta tudjuk:minden bogár földönkívüli) persze a szentjánosbogár szép, meg mondjuk a krumplibogár vicces úgy messziről, de azért csak tisztes távolból, ha lehet,és a százlábúakról, meg egyéb jószágokról inkább említés se essék.
Ez volt tehát a kiindulópont: torokviszketős bogarasság kontra festendő bogaras ajándék valami...
De a festés, mint Kreatív terápia, segített. annyira belefeledkeztem abba, hogy megrajzoljam, a formájukat, utána pedig hogy kiszínezzem, hogy teljesen elfeledkeztem a torokviszketekségről.


Ez a bogarakkal teli kendő nővéremnek, Juditnak készült születésnapjára:
selyemsál, színes-fényes aranylábú bogarakkal,  díszítve, selyemfestékkel.

utóirat: amint Hédi meglátta a kendőt, azonnal elkezdett sírni, hogy neki is kell bogaras kendő, neki miért nem csináltam. hiába rajzoltam neki azonnal papírra, az nem kellett....