...babarózsaszín...

babácska... porcelán...dobozba zárva...zuhanástól retteg...


az elmúlt két hétben meglehetősen intenzíven jelen volt a gondolataimban, egy Baba.  Porcelánbaba, amint épp egy dobozba zárva fuldokol a klausztrofóbiájától.
A kép változott, a dobozból egy polcra került, a szélén ücsörgött láblógatva, de ott meg szédült, folyton csak a zuhanástól rettegett. Sehol sem találta a helyét...

engem meg nem hagyott nyugodni a baba víziója. rengeteg firka készült róla. Végül kezembe akadt ez a babarózsaszín papír, aminek van valami egészen nyers rideg hangulata, ami ebben az esetben nagyon sokat segített. Semmiféle finomkodó kedves árnyalatot nem engedett érvényesülni, csak a pontos kemény vonalakat.
Elmondani sem tudom, mekkora öröm, amikor végre kiszalad a kezemből az a mozdulat, az az árnyalat és arc, ami belül már napok-hetek óta megvan. Más kérdés persze, hogy esetleg a néző csak egy zuhanó babát lát, ami akár ijesztő is lehet, nekem örömteli mindig, amikor megvan, mert végre kiszabadul és én is megszabadulok a fejemben zúgó képétől...
Már nem tudom honnan jött az ötlet, hogy inkább magát a Babácskát mintázzam meg...
végre elkészült.
 Azt hiszem hamarosan készülnek még hasonló babák :)

nézz rám

(Babácska)

duzzog

Ahogy így elnézem, meglehetősen duzzog. Mondjuk megértem, mert kifogytam a kedvenc papíromból, kénytelen voltam mást kipróbálni, és ez a mostani,  felháborítóan rosszul tűri, ha vonalakat húzgálnak rá. az arany pedig csak tovább rontotta a helyzetet. nyaff. ez itt a hiszti helye.

Sakura

-csúnyát nem tudsz?

-nem próbáltam.

Mert az én IgazCsúfommal kerülgetjük egymást már egy ideje.

Eleinte nem is láttam, aztán nem bírtam ránézni, majd mindezek után nem akartam látni. Volt már démoni köntösben, kezében koponyát szorongatva, volt már hosszú karmos göcsörtös ujjakkal férfiakba kapaszkodva...alakját váltogatja.

A keserű,  hideg üresség árad belőle. Ha találkozunk, lefagyok, és csak nézem dermedten, képtelen vagyok mozdulni. Görcsbe rándul a gyomrom és érzem azt a sürgető kényszert, hogy megrazjoljam. 

Amikor megjelenik, napokig csak az a paranoid érzésem van, hogy figyel a sarokban. Arra vár, hogy végre alakot ölthessen. Végre valahára ne csak egy radírkoszmó legyen, amit lap sarkába töröltem. Eddig még mindig kicsúszott a kezemből. Ott vár a homályban, folyton változik és várja csendesen, hogy papírra kerüljön majd. Egyszercsak. 

Olyan ez, mint valami varázslat: 

Ha megrajzolom, nincs többé hatalma felettem.

Most egy ideje a haja helyett polipkarokat visel,  hadonászik és mindent befeketít.

 Nézzük egymást egy darabig, majd elteszem az ágy alá.

Nekem Ő a csúf.

börleszk

Vannak azok a napok, amikor kitalálok valamit, és türelmetlenül várom, hogy Hédi napközbeni alvásideje elérkezzen...amikor már előre dörzsölöm a tenyerem, hogy mivel fogom eltölteni azt a hihetetlenül kihasználható 1 órát. Tegnap, sokszori kudarcba fulladt éjszakai fotózáskísérlet után kitaláltam, hogy ez a legjobb alkalom arra, hogy lefotózzam a legutóbbi rajzokat, azokat a galambszürke papírra készült csajokat...

Napibörleszkem címszavakban:

-Hédit hintába berak, mosolyogva hintáztat és vár, míg kisnyuszko elalszik
(közben az aluggyá aluggyá mingyá elalsol úgyis aluggyá mantrát ismételgeti mosolyogva)
-rajzokat előveszi lehetőleg a legnagyobb csendben, zörgés nélkül
-kioson a gangra, hogy a  terv szerint ott szuper fotókat csináljon, majd visszaoson kabátért mert hideg van, meg csizmáért, mert papucsban ciki.
-kabátban susogva betrappol csizmában a szobába, mert a fényképezőgép ott maradt
-susogva kioson a gangra immár fotoapparáttal, és a rajzokkal újra
-gangra-néző konyhaablakba állított rajzokat gyorsan lefotózza, lelkesen örül, hogy végre végre meglesz.
-besusog a gangról, kabát le, rajzok a helyükre óvatosan vissza, kamera Úesbén felcsatlakozva, képeket letölt épp
-örül örül, amikor végignézi a képeket, majd a második fotónál észreveszi: miapöcsazafeketeszöszmöszottaközepénmegbalralentmegottis???
-Azösszesfotónottvanazafeketeizé???
-IGEN OTT VAN
-visszaszámlálás...még van kb. 20perc az feltehetően 1 óra alvásidőből.
-rajzokat újra elővesz, fényképezőlencsét megtisztít, kisusog fotókat készíteni.
-mindent lefotóz, képeket visszatesz, uesbén adatforgalmaz. Zsermek felébred.

mosolyt fel, gyermekkel megebédel, közben izgul, mert nem tudni milyenek a képek (ott van vajon fekete szöszmösz???)s várja nagypapát, aki szerencséjére néhány óra múlva érkezik, addig csak kis türelem gyakorlása szükségeltetik(az sose ment túl jól)...addig mantrázik mosolyogva (reméljük jók lesznek, reméljük jók lesznek)
 Nagypapa megérkezett, a képek elkészültek, a feketeszöszmösz  eltűnt :)

a különbség :)

 a fehér nyúl