az elmúlt két hétben meglehetősen intenzíven jelen volt a gondolataimban, egy Baba. Porcelánbaba, amint épp egy dobozba zárva fuldokol a klausztrofóbiájától.
A kép változott, a dobozból egy polcra került, a szélén ücsörgött láblógatva, de ott meg szédült, folyton csak a zuhanástól rettegett. Sehol sem találta a helyét...
engem meg nem hagyott nyugodni a baba víziója. rengeteg firka készült róla. Végül kezembe akadt ez a babarózsaszín papír, aminek van valami egészen nyers rideg hangulata, ami ebben az esetben nagyon sokat segített. Semmiféle finomkodó kedves árnyalatot nem engedett érvényesülni, csak a pontos kemény vonalakat.
Elmondani sem tudom, mekkora öröm, amikor végre kiszalad a kezemből az a mozdulat, az az árnyalat és arc, ami belül már napok-hetek óta megvan. Más kérdés persze, hogy esetleg a néző csak egy zuhanó babát lát, ami akár ijesztő is lehet, nekem örömteli mindig, amikor megvan, mert végre kiszabadul és én is megszabadulok a fejemben zúgó képétől...
Már nem tudom honnan jött az ötlet, hogy inkább magát a Babácskát mintázzam meg...
végre elkészült.
Azt hiszem hamarosan készülnek még hasonló babák :)
.JPG)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése