...Ez már évek óta így megy...(mióta mesélek és ő beszélni tud)
eleinte voltak kedvelt mesék, amiket olvasás után kellett újra mondanom, volt, hogy akár egy hétig mindennap ugynazt mesélhettem, de az utóbbi időben egyre nehezebben boldogulok. Ugyanis az én egyetlen csodálatos zsermekem újabb és újabb csodálatos és fordulatos kalandokkal teli sztorikat szeretne hallani... ráadásul, előszeretettel elmondja előre, hogy hogy legyn, miről legyen, kik-mikről kellene mesélnem, milyen elemek és fordulatok szerepeljenek a történetben, és ha netalán a sorrendet nem jegyzem meg, vagy kihagyok egy fontos tényezőt, akkor bizony azonnal elmondja, hogydehátmegkülönbenisnemígykellettvolna.
-lényeg a lényeg, amennyire szeretem a meseolvasást, esti beszélgetősdit, annyira leizzasztott sokszor az este "szájjal mesélős" része.
figyelem, itt jön a fordulat.
igenám, van ez a leányzó, aki rendezőként elmondja hogy legyen, és van neki a kreatív anyja...
múzsaként ekkor apukám szeretett macskája, Géza andalgott elő, -egészen halálosan vészjósló tekintettel fenyegetett, ha azonnal meg nem simogatom- így született meg az első macskalóz, feketeKarom kapitány.
Hédinek azonnal megtetszett és ő volt az, aki eme martalóc macskáról kért estimesét aznap. (hahh)
A következő napon már célom volt, hogy megfessem a kapitány legénységének néhány tagját...és jött még a hajójuk, suhanó vándor, ami nyilván nem vízben, sokkal inkább egy gigantikus fecske hátán suhan, repülő halakkal körülvéve. így jónéhány estére sikerült az alapsztorit előkanyarintanom :)
íme a rettenthetetlen Feketekaromkapitány és legénysége, akik a felhők közt vitorlázva lazac és péksüti szállítmányokra vadásznak... folyt. köv.
