...Úgy van ez, elég gyakran, hogy ha van valami, ami megfog, vagy felmerül bennem akármi, amit egészen egyszerűen nagyon szeretnék éppen megrajzolni, hogy amikor végre belekezdek, egészen más irányba fordul az egész. így volt ez eme bogaras nőszeméllyel is. Rózsás-virágkoszorús arc volt, amit szerettem volna, de már az első vonalaknál kiderült, hogy nemigazán az lesz, amire számítottam... Lágy rózsás árnyalatok helyett egyre rondábban nézett rám, és bár akkor még csak az arca volt, a szeme és pár árnyalat, de azzal a kék szemkontúrral meredt rám, egyre megvetőbben, és éreztem, hogy néhány rózsa nem fogja meglágyítani. Bámultam egy darabig, mert félbehagyni nem akartam. Ha egyszer félreteszek egy rajzot, az általában úgy is marad. Már nem tudom, hogyan, de ekkor jöttek elő a bogarak. Irtózom a legtöbb ízeltlábútól. persze a katicabogártól nem, de a legtöbbjüket elég ha fotón látom, akkor is azonnal viszketni kezd a torkom, és eltölt az iszonyat és az undor. Márpedig ez a nőszemély mindenáron bogarakat követelt. A bogarak pedig már néhány hónappal ezelőtt kikívánkoztak, de akkor csak addig jutottam, hogy rettenetes iszonyodásomban ültem a monitoron gusztustalan százlábúakat nézve, de nem bírtam megrajzolni őket.
Most végre megérkeztek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése